https://www.zuhanas-a-vegtelenbe.hu

OSZD MEG ISMERŐSEIDDEL EZT AZ OLDALT, HOGY MINÉL TÖBBEN HOZZÁJUTHASSANAK A REGÉNYHEZ !

https://www.dive-to-infinity.webnode.hu/   UGRÁS AZ ANGOL NYELVŰ OLDALRA

               

 

       Régóta foglalkoztattak mindkettőnket a csillagászat, a robotika, és mindezek jövőbe kivetített, olvasmányos formája, a tudományos fantasztikus irodalom. Igen sajnálatra méltó az, hogy hazánkban – főként a mostani időszakban – kevesebb és nem mindig értékes regény íródik e témában, és hogy kezdik erőszakkal összemosni a stílust a fantasy kategóriával, egyelőre sikertelenül. Nyugaton is ritkábban születnek jó sci-fi filmek, mint például a 70-es-80-as években, amikoris a virágkorát élte ez a műfaj. Ezenkívül idehaza szerintem igazságtalanul tuszkolják bele a kommersz kategóriába még a kitűnően megírt regényeket is. Pedig hazánk nagyjai közül sokan szerették a science fictiont, és nem kevesen aktívan is foglalkoztak vele. Hogy csak egyetlen példát hozzak, Göncz Árpád, volt köztársasági elnökünk fordította le Artur C. Clarke: 2001. Űrodüsszeia című kiváló alkotását.

       Persze mást is olvasgattunk, sőt, talán bepótolandó a kisiskolás éveket, amikor a diáknak nem mindig szottyant kedve átrágni magát a kötelező olvasmányok erdején, felnőtt korunkra ez megváltozott. Volt, amikor szinte egymásnak adtuk ki feladatul, hogy ezt és ezt a művet mindenképpen magunkba kell szívnunk. Így olvastuk el A magyar költészet kincsestára elnevezésű könyvsorozat főleg azon köteteit, melyekben a hazai költők összes, vagy összegyűjtött versei voltak. Azután a verses drámák, a különféle tudományos értekezések sora és a Shakespeare-összes hétkötetese következett.

       Közben már írogattam időnként verseket, melyek inkább gondolatbeli fantasztikus utazásokként vetülődtek ki belőlem. Mindketten külön-külön gondolkoztunk azon, hogy kéne egy fantasztikus történetet is papírra vetni végre. A mi barátságunk szinte igényelte, hogy együtt fogjunk mindehhez valamikor. Létre is hoztunk egy kisebb kötetnyi sztorit Lézerfolyosó címmel, amiben rengeteg jó ötlet lett elszórva, ám a kerettörténet nem volt eléggé erőteljes ahhoz, hogy kiadandó legyen. Ezt átlátva, megsemmisítettük első nagyobb irományunkat, de szerencsére rengeteg értékes gondolatot és jól megfogalmazott mondatot kimentettünk belőle, melyeket később a Zuhanás-ban is fel tudtunk használni. 

       Egyszer csak elérkezett a pillanat, amikor belefoghattunk végre a nagy műbe. Akkortájt gyakoriak voltak a rémálommal töltött éjszakáim. Az egyik ilyen nem éppen kellemes éjjelen felriadtam, és az álmomra élesen emlékeztem, nem tűnt el. Úgy döntöttem, ez bőven megér annyit hogy rögzítsem, ezért kimentem az udvarra, és egy mikrokazettás diktafonra halkan rámondtam. Reggelre már csak homályosan emlékeztem a történetre, de a kismagnóról le tudtam írni mindent. Nagyon tetszett, amit visszaolvastam. Még igen száraz volt, de már érződött benne valami...

       Másnap elvittem a kéziratot a Jocóhoz, és egy röpke bevezető után felolvastam neki. Azt hiszem, akkor jöhetett létre valami, ott, a nappalijukban, valami gerjesztő erő, amely mindig csak azt sugallta felénk: Ezt meg kell írnunk! Kettőnknek! Tehát így született meg a regény gerince. Voltaképpen nem tőlem, nem az én agyamból pattant ki, hanem valahonnét felülről, ki tudja kik és mely tartományból sugallták felém. Ezen természetesen jócskán kellett még csiszolnunk. Ki kellett dolgoznunk a dramaturgiát, a szereplők jellemábrázolását, a cselekményt bővítenünk és színesítenünk kellett.

      Ahogy napról napra haladtunk az írással, úgy fejlődött a történet egyre inkább. Idővel olyan ötletek is felszínre törtek, amelyek kezdetkor még eszünkbe sem jutottak. És így vált szépen lassan kerek egésszé a sztori. Szinte mindig jöttek hozzá újabb és újabb részletek, amelyeket ha szervesen illett az egészbe, finomítottunk rajta és beillesztettük. Gondosan utánanéztünk azoknak a néhány technikai elemnek, amelyeket nem volt alkalmunk részletesen is tanulmányozni. Így például a házi orvosomhoz is elmentem, és egy üveg finom bort ajándékozva neki, információt kértem a szülésről, melyet fel is tudtunk használni magában a műben.

      Változatos módon dolgoztunk. Volt, amikor összejöttünk, és együtt folytattuk az írást onnét, ahol abbahagytuk. Ám az izgalmasabb, érdekesebb részeknél előfordult, hogy külön-külön alkottuk meg ugyanazt a jelenetet, így teljesen eltérő, más-más érzetű írást kaptunk. Utána mindezt összevetettük, megfelelően egymásba illesztve a megmaradandó szavakat, mondatokat. Az is megtörtént, hogy egy-egy leírást, jelenetet csakis egyikünk teremtett meg, és ha azt mindketten jónak találtuk, alig módosítottunk rajta, vagy egy az egyben beleírtuk a megfelelő helyre.

       Az általunk elkezdett és már előrehaladott állapotban lévő történet egy idő után igen érdekes és furcsa tulajdonságokat öltött magára. Mintha életre kelne, és némileg önállósodni akart volna. Szinte követelődzött, hogy ezt és ezt feltétlenül ki kell húznunk belőle, vagy pedig bele kell majd helyeznünk a megfelelő részbe. Egymás után fakadtak ki belőlünk a megbeszéléseink során az újabb gondolatok, sok közülük mintha mélyről, a tudatalattinkból. Az az ötlet például, hogy az idegen űrhajó tulajdonképpen egy eltévedt katonai jármű, lassan, fokozatosan, és csak jóval később bontakozott ki bennünk.

       A végén összeállt a kép, és minden a helyére kerülni látszott. Most, a 2015-ös második kiadás kapcsán azt mondhatnánk, hogy bizony nagyon sok munka volt benne. De mindez megérte, mert bár az írótárs-barát, Megyes József közvetlenül a regény megjelenése előtt meghalt, mindkettőnk gondolatai – és így az övéi is – papírra vetődtek. A regény újabb, magyar kiadásából adtunk ajándékba dedikálva az édesanyja barátnője, a szintén Juci néni lányának, Ildikónak, és az emeleti szomszédpárnak is. A kanadai Erika is kapott belőle, és majd az angolra fordítottból is küldök ki neki egy példányt. Mindig is álmodoztunk róla, hogy erre a kitűnő történetre egyszer majd felfigyel valaki a nagy filmstúdiók közül, hajlandó a kezébe venni és elolvasni azt, és fantáziát lát a filmesítésében. A tengerentúlon sajnos mintha előszeretettel hárítanának el maguktól mindent, ami nem amerikai, így a kultúrát is, ennek ellenére azért továbbra is él bennem a remény.

       Szigeti  Attila

 

MAGYAR   PROMÓCIÓS   OLDAL :                       www.zuhanas-a-vegtelenbe91.webnode.hu  

ANGOL NYELVŰ PROMÓCIÓS OLDAL :                www.dive-to-infinity9.webnode.hu          

               

 

OSZD MEG BARÁTAIDDAL A KÖNYV FACEBOOK-OLDALÁT IS, MIVEL ÍGY NÖVELHETED A NÉPSZERŰSÉGÉT !

https://www.facebook.com/Zuhan%C3%A1s-a-v%C3%A9gtelenbe-1480732228895545